A három kismalac

Egy szép, napos reggelen a három kismalac és a mamájuk reggelizni készültek, ám igencsak szorongatak a konyhaasztal körül.

- Nincs már elég hely ebben a házban

- Sóhajtotta Koca mama. - elérkezett az idő, hogy elköltözzetek, és saját házat építsetek magatoknak!

Koca mama búcsút intett fiainak.

- Óvakodjatok a Nagy Gonosz Farkastól! - kiáltotta utánuk.

A kismalacok megígérték, hogy vigyáznak magukra, és elindultak az ösvényen.

Hamarosan találkoztak egy emberrel, aki szalmát, fát és téglát árult, így megvették tőle a szükséges dolgokat.

Az első kismalac szalmából rakott házikót, a második fából acsolta otthonát, a harmadik pedig téglaházat épített.

A harom kismalac nagyon elégedett volt magával.

- A Nagy Gonosz Farkas most már nem tud elkapni minket - mondták, és boldogan nevettek.

Egy nap, amikor a Nagy Gonosz Farkas az ösvényen sétálgatott, eérkezett az első kismalac szalmaházikójához.

-Kismalac, kismalac, engedj be! - kérlelte.

- Nem engedlek, nem járok a kadvedbe! - felelte a kismalac.

- Akkor én megharagszom, felfújom magam és elfújom a szalmaházikódat! - orditótta a farkas.

Így is lett, megharagudott, felfújta magát és szétfújta a szalmaházikót.